Este fél tíz, hegyvidékben. Mindenki várja, hogy az út púpja fölött szégyenlősen kidugja orcáját a busz és leguruljon hozzánk a megállóba. Nem értem miért mindenki arra néz? Úgy szuggerálják a púpot, mintha attól előbb jönne elő. Talán már ott áll a busz a púp mögött két hátsó keréken, lekapcsolt lámpával és néha kiles. Pont ahogyan a színész is teszi előadás előtt a függönyök között – „Vár már a közönség? Hányan vannak?” Vagy számháborút játszanak? De én már látatlanba kiejthetném, hiszen 8-as lesz a busz homlokán. Vagy inkább versenyeznek? Igen, aki előbb meglátja azé a dicsőség!
Az egyik várakozó oldalra fordul, és nem kémlel tovább. Meglátta? Meglátta…ő nyert. Rutinos versenyző lehet, hiszen felismerte a busznak, a púpon átbukó más járműveknél fényesebb tekintetét. Már nem is nézi a lecsorgó buszt, hanem diadalittasan helyezkedik. Hiszen tudja, hogy új verseny indul.
Székfoglalás, de nem sima, hanem a szerencsejáték változat. Sohasem tudjuk, hány ülőhely van, és a busz melyik részén helyezkednek el. Hallomásból úgy tudom, hogy „nyugatosabb helyeken”, más szabályai vannak a játéknak. Állítólag ott nem az ajtónyitáskor indul a verseny, hanem csak akkor, ha az összes nyugdíjas, terhes anyuka, kisgyerek valamint testi fogyatékos már "széket foglalt". Csak a középkorúak és tinik játszhatnak. Nálunk szerencsére, még minden korosztály részt vesz a játékban és nem alakult még ki efféle diszkrimináció. Ilyenek beszélnek nekünk demokráciáról?! Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdenek el küzdeni a jogaikért. Ha Amerikában a feketék elérték, hogy a fehérekkel együtt játszanak, akkor talán nekik is sikerülhet. Most nem volt izgalmas a verseny, hiába vettek benne részt a táskák is, még így is maradt ülőhely –délelőtt és késő délután általában izgalmasabb.
A szűk kanyarokban, magabiztosan térül-fordul a busz, jól betanult, de unalmas tánclépések ezek. Régen nagy tehetség volt, most már látszik rajta a kor. Lehet, mégse a BKV tánckarába kellett volna belépnie? Még ha nem is volt akkora sztár, hogy London szűk utcáin másokkal a nyakában „kétszintes buszként” lépjen fel, fuvarozhatott volna nyugdíjasokat szerte Európába. „Akkor a saját uram lehetnék, most meg egy gombnyomással megállítanak” – gondolja. Már rég elfelejtette élvezni az útja közben bejárt csodálatos látványt. Pedig a hegyvidékről indulva megkerüli a Gellért hegyet, és az utazásának fénypontján, az Erzsébet hídon átmegy a Dunán, majd tovább az Astorián és végül megáll a Blahán(?). Engem Astorián már a tánckar másik, fiatalabb tagja visz tovább. Ez a volvo(?) egészen friss szerzemény – egykoron talán, hasonló lendülettel mozgott a 8-as busz is színpadán.
Újdonsült utastársaim sokfélék.A busz hátuljában két „homeless” utazik. Az ajtóhoz közelebbi álmában úgy dülöngél fel alá, mint szélben a kanász. A mellette lévő még bírja a fesztivált és időnként meghúzza a bornak látszó folyadékkal félig teli műanyagflakont. Artikulálatlanul, dünnyögve vitatkozik az ablakból visszabeszélő árnnyal és nem érti, hogy miért vág az állandóan a szavába. Végül inkább legyint, és a vitapartnerrel egymásnak dőlve hatja álomra a fejét az ablakon. Nekik nem céljuk eljutni valahová, számukra elég csak az utazás.
A busz elejében egy páros ülőhelyen két nyugdíjas foglal helyet. Elegáns öltözékükből következtetve színházban vagy vendégségben voltak. Most halkan duruzsolva megvitatják a darab mögöttes tartalmát vagy kibeszélik a vendéglátó főztjét. Mellettük egy vékony feketehajú tinédzser bambul ki az ablakon, ám látszólag mégse a külvilágot figyeli. A telefonjáról zenét hallgat, a szám pörgős ütemét még tőle négy méterre is hallom. Vajon hol jár épp? Lehet a képzeletében önmaga főszereplésével, most forgatja a szám klipjét: A barátnőivel belép a klubba, gyors tekintetváltás a fiúkkal és máris spontán táncpárbajba kezdtek. A leghelyesebb fiú és ő kiválnak a csoportokból és egymással szembe majd együtt táncolnak…legvégül csók. Újra visszateszi a számot, és apróbb változtatásokkal megint kéri a klipet és küldi mindenkinek aki szereti és a 12.b osztály lányainak...
A tengelyénél középkorú fiatalok dülöngélnek, kezükben sörrel. Piálós sztorikkal folyamatosan egymásra licitálnak: „Én akkor megittam vagy 6 sört és még bent ráittam három VBK-t. Tudjátok sörre bor, mindenkor! (kacaj) –Én bent inkább töményeztem, mert a hideg felszívta(?) a sört. – Nem a Pippó szívta föl? Ő mindent felszív!” Hangos röhögésben törnek ki, kivéve Pippó, aki egy „kurva anyátokkal” nyugtázza, hogy helyén volt az oltás. Még egy megálló, jelzek…
Megérkeztem. Az alkalmi utastársaim menekülő pillantásai helyett végre igazi tekintetek várnak otthon. „Mi volt a focin? – Az első meccsen szoptunk, a másodikat simán hoztuk. Mondjuk az elsőn „kis” gólt lőttem. Te jó ég... Oldalról jött a szögi, valaki belestukkolt és a fejéről lepattanó labdát dropból úgy bevágtam a hosszúba….”
