A politikai identitásának megfelelően mindenki megtalálja benne a megfelelő fogódzót!
„… Szánandó az a nemzet, melynek hite sok van, de vallása nincs.
Szánandó az a nemzet, melynek tagjai nem maguk szőtte ruhát hordanak, nem maguk aratta gabona kenyerét eszik és nem maguk szüretelte szőlő borát isszák.
Szánandó az a nemzet mely hőssé emeli a zsarnokot és jótevőnek tartja a hódítót.
Szánandó az a nemzet, aki álmában lenéz egy szenvedélyt, melynek ébren odaadja magát.
Szánandó az a nemzet, mely nem emeli fel szavát még halotti menetében sem, saját romjain túl mást nem magasztal és nem lázad, még ha nyakát kard és tőke övezi is.
Szánandó az a nemzet melynek államférfiúja róka, filozófusa csaló és művészete az utánzás.
Szánandó az a nemzet, mely az új urat trombitaszóval fogadja, de gúnykacajjal búcsúztatja, hogy a még újabbat ismét trombitával köszöntse.
Szánandó az a nemzet, ahol vénségükre elnémulnak a bölcsek, míg az erősek még a bölcsőben pihenek.
Szánandó az a nemzet, mely széthasadt és minden része nemzetnek hiszi magát.”
A művészet, és a mondanivalója az amit mi láttunk míg olvastuk-e sorokat…
Újdonsült utastársaim sokfélék.
A második kerületben vagyunk, havernál. Egyetemistákhoz hűen nem dúskálunk a pénzben így mindig valakinél „alapozunk”, s mikor már kapufára ittuk magunkat akkor nézünk le egy szórakozóhelyre – így ott már elég a „szintentartás”. Az italunk fogyásával fordított arányosan nő a zene és a beszéd hangereje. Míg az aktuális mainstream discotól és pop slágerektől indultunk, tíz órakor már az Edda – Hűtlenre rátettük a Hip Hop Boyz – Hegyekbe fönn című számát. A refrént, ha egy nüansznyit átköltve is de „énekeljük” – alakul a hagnulat. Lassan éjfél, indulni kéne. A csapat leggyengébb tagja nemhogy járni, de egyenesen nézni sem tud. „Nem baj… jöjjön, majd a levegő és egy hányás jót tesz neki!” (csak úgy „jobb kint, mint bent alapon”). A maradék piát bekevertük és visszük magunkkal, hogy az úton se száradjunk ki.
